V. Gazdasági életünkről

Tápiógyörgye lakossága több mint 200 évig a mezőgazdaságból élt. Jó földekkel, jó területi elhelyezkedéssel bírunk. Sajnálatos, hogy most az évezred végén, azt kell megállapítani, hogy a györgyei mezőgazdaság válságban van.
A rendszerváltást, a TSZ felbomlását követően csak kevés árutermelő gazdaság alakult ki. A földek jelentős részét más településen lakók, más székhellyel rendelkező cégek bérlik. Sok kisgazdaság önmagának termel, ezek célja a másforrásból szerzett jövedelmek kiegészítése. Sújtja a gazdálkodókat a szélsőséges időjárás (2000-ben hosszú tavaszi, nyári aszály, előző években árvíz, belvíz), a piaci anomáliák, a továbbnyíló agrárolló. Mi lenne a kibontakozás útja? Egészen biztosan a szövetkezés. Talán valamely kultúrára történő specializáció, persze ez is együttműködést, szövetkezést feltételez.
Mindezeknek ma nyoma sincs. Nagyon kicsi ma a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége. Felhalmozásra alig jut forrás. A falu gazdaságában hajdan meglévő vezető szerepét ez az ágazat elveszítette. A várható EU csatlakozás félelmeket szül. Nagy kérdés, - mi lesz veled györgyei agrárium? Ma nem megválaszolható ez a kérdés.

Községünk ipara fejletlen. Egy téglagyár, egy malom és néhány kisebb vállalkozáson kívül nincs más.
Jelen van néhány vállalkozás, kik építőipari tevékenységet folytatnak, főleg más településen, döntően Budapesten. Mindösszesen is kevés munkaerőt foglalkoztatnak. A rendszerváltást követő földosztáskor az önkormányzat jelentős területeket vásárolt meg, ipartelepítés céljából. Ezek a földek potenciális lehetőségek lesznek, ha az ország ezen része is dinamikusabban fejlődik. Kevés a faluban az iparos vállalkozó. Érthető, hiszen helyben elég kicsi a piac.
Lesz-e ezen a téren változás
Rövidebb távon talán igen, hosszabb távon egészen biztosan. Nagy kihívást kapott Tápiógyörgye 2000. nyár elején.
Felépüljön-e egy 25 ezer tonna/év kapacitású veszélyes hulladék égetőmű. A beruházás gondolata megosztott bennünket. Ha felépül, egy több milliárd forintos árbevételű cég igen hasznos lett volna a falunak. Ez év szeptember 3-án népszavazáson elvetettük ezt a lehetőséget.
Utódaink fogják megítélni, helyesen döntöttünk-e?

A helyi kereskedelem szinte kizárólag az alapellátást érdekében működik. Az utóbbi néhány évben ugrásszerűen nőtt a színvonal, a választék. Javult, szépült az üzletek megjelenése. Ez évben három új üzlet nyílt, közülük kettő hiányt pótol (gazdabolt, autósbolt). Bizonyos árucikkek esetében fontos szerepe van a piacnak. Vásáraink elveszítették jelentőségüket. Településünk elhelyezkedése miatt a kereskedelem alapvetően helyi igényeket elégít ki.

Vendéglátó üzleteink szinte kizárólag italméréssel foglalkoznak. A jó konyhával rendelkező Kispipa étterem megszűnt. Azt mondják hiányzik, de valóban hiányzik-e, hiszen, ha jó üzlet lett volna, a tulajdonos bizonyára nem szünteti meg. Szokásaink igazából az italmérésnek, a kocsmának kedveznek.

Mi a jövője a györgyei gazdaságnak? Biztos vagyok benne, hogy konszolidálódik a mezőgazdaság helyzete. A jövő az árutermelő gazdaságoké. Növekedni kell az átlagos birtoknagyságnak, szakismereteket kell szerezni, szakosodni, szövetkezni kell. Hogy erre a kihívásra milyen választ ad és mikor a györgyei gazdatársadalom, azt nem tudom, de a válasz nem késhet soká.

Györgye valószínű sohasem lesz komoly iparral rendelkező település. Ez a megállapítás nem zár ki egy ilyen típusú fejlődést, de illúzió az, hogy ennek mértéke meghatározó lehet.
A kereskedelem vélhetőleg tovább bővül, valószínű nyílnak új üzletek, részben a meglévők konkurenciáiként, részben új, ma még jelen nem lévő üzletkörrel.
Kedvező jelenség, hogy kismértékben ugyan, de olyan gazdasági tevékenységek is megjelentek, melyek speciális szakmai tudást, szervező készséget igényelnek (könyvvezetés, adótanácsadás, kiadói szolgáltatások).
A györgyei gazdaság ezredvégi állapotának rövid áttekintése erősíti azt a véleményt, hogy jó falunk egy lakófalu státusz felé tart.
A helyi gazdaság egyetlen jól fejlődő eleme a kereskedelem, ezt jól tudja szolgálni.