Bartók Béla Zeneiskola

 

Amikor a helyi zeneoktatás lehetősége a hatvanas évek végén néhány, korának szemléletét meghaladó ember előtt felvillant, Tápiógyörgye kultúrájában, neveléstörténetében egy új korszak vette kezdetét.

Ezt a megállapítást az elmúlt bő három évtized helyi zeneoktatási eredményei igazolják. Abban az időben oly kevés esélyt adatott ebben az országban arra, hogy kis falvak nyílt tekintetű és tiszta lelkű gyerekei szakavatott tanárok által vezetve hangszert szólaltassanak meg, s a zeneélményt a faluközösség lelki gazdagítója lehessen. S ha mégis megvalósult, az a helység vezetésének, pedagógusainak dicséretét üzente. Nálunk máig frissen ható üzenet ez.

Egy intézmény életének jeles, emlékezetes pillanatai, ünnepei és a tevékenység méltósága azt kívánja, hogy megidézzük mindazokat, akik esélyt teremtettek a működésre, és emlékezzünk a küzdelmes és felemelő eseményekre, amelyek a máig vezették az iskolát.

A 2002. évi tanévkezdés az intézmény új nevével, a bartóki szellem forrástisztaságú kíséretében, ennek vállalásával és lelki elkötelezettségével egy küzdelmesen nemes korszak, s egy reményes új fejezet időhatárvonala lehet az iskola életében. A jó úton haladók dolgos köznapjain egy pihentető, reményt adó, megerősítő, továbbkísérő lelki stáció.

Az ország elsőként megalakult községi zeneiskolája, az Abonyi Bihari János Zeneiskola és annak tisztelt emlékű igazgatója, Szabó Sándor kisugárzó erejű munkássága adta a lehetőséget az indulásra, amely példájával az akkori györgyei iskola énektanítás kiemelkedő színvonalú működését felerősíteni, kiváló tanárait lelkesíteni tudta.

Mátyás Ferenc és felesége ügyszeretetének és szakmaiságának elévülhetetlen érdeme, hogy eredményes munkásságukkal hitelt adtak annak a lehetőségnek, amely így helyi támogatókat szerezve a györgyei zeneoktatás elindítója lehetett.

E bő három évtized négy, szervezetileg elkülöníthető időszakra osztható. 1970. szeptember 1-jén az abonyi zeneiskola új kihelyezett tagozatot nyitott Tápiógyörgyén. A györgyei példa hatására a nagykátai járás területén több község is zenei osztályok megindítását határozta el. 1974-ben a Tápiógyörgyei Községi Tanács VB-ülésén határozatot hozott, amelyben javasolta, hogy a kihelyezett zeneiskolai tagozat fiókiskolaként működhessen. Ezt a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya engedélyezte. Ez volt az alapja a tápiógyörgyei zeneiskola önállóvá válásának. Mindennek személyi-tárgyi feltételeit az akkori helyi vezetés vállalta. Ezt a hivatali utat egyengette-gondozta és szívén viselte Bihari József, aki ebben az időben vált meg györgyei iskolaigazgatói munkakörétől, és már a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója lett. A község a zeneoktatás céljára engedte át és rendezte be falunk 1914-ben épült volt állami iskoláját, a Lechner Lóránd tervezte szép arányú épületet; szolgálati lakást nyújtott Mátyás Ferencnek akit az intézmény igazgatójának kinevezett, bért biztosított a nevelőknek, s az iskolát minden szükséges eszközzel, berendezési tárggyal ellátta. Megalakult a Tápiógyörgyei Körzeti Állami Zeneiskola, amely térségünk zeneoktatásának irányító központja lett.

1976. január 5-én tartotta az alakuló értekezletét az intézmény. 16 zenetanár és 319 növendék kezdte meg és folytatta lelkesen a munkát. Ezzel a Tápió-vidék kultúrájában, ünnepeinek megélésében, hétköznapjaik monoton ritmusában, az emberlelkek rejtekeiben új színek és varázslatok teremtődtek. Megejtő és megható látvánnyal gazdagodott a falusi utcák sora: a hangszereiket büszkén vivő-cipelő gyerekek látványával.

A hagyományos iskolákkal kialakított gazdag viszonyrendszer által nyert lelki és nevelési többlet, a zenetanárok emelkedettebb stílusa, életszemlélete és humora révén új értékek szivárogtak az általános iskolák hétköznapjaiba is. A tápiógyörgyei általános iskolai növendékek közül minden ötödik-hatodik tanuló zeneiskolás volt, s ma is az.

De kik álltak az önállóvá vált iskola bölcsőjénél Mátyás Ferenc igazgató mellett azon az 1976-os téli délelőttön? Zahalka Károly tanácselnök, Szabó Sándor abonyi zeneiskola igazgató, Bihari József, a megyei művelődési központ igazgatója, Varró István ÁFÉSZ-elnök, Nagy Zoltán iskolaigazgató és a Pest Megyei Tanács részéről Varsányi Lászlóné zenei főelőadó, aki elismert szakmaiságával és emberi értékeivel még sokáig gondozta-kísérte-bátorította-erősítette ezt a zenedét.

Az alábbi tanszakok működtek: rézfúvós, fafúvós tanszak, zongora, szolfézs és az iskola megalakulása kezdetétől a fúvószenekar, amely a rendszerváltásig az úttörőcsapat patronálásával és nevével működött, s amely máig nagy sikerrel reprezentálja, igazolja és népszerűsíti az iskolában folyó szakmai munka minőségét.

A kihelyezett tagozatok működését Mátyás Ferenc sok gondoskodással, olykor kemény harcokban égve, elszánt akarattal, érvelve-vitázva biztosította.

A nyolcvanas évek elején már országos zenei rendezvények és versenyek állandó sikeres résztvevői voltak a zeneiskola diákjai.

Ebben az időben - a györgyei "újkori aranykor"-ban Varró István tanácselnöksége idején megújult, kibővült, szociális helyiségekkel is gazdagodott a zeneiskola épülete.

Megyei zenei találkozók színhelye volt községünk, az iskola fúvószenekar egyre több elismerést aratott a megyén kívül is.

Az intézmény tanárai is nagysikerű hangversenyeket adtak, az igényes zenei kultúra terjesztésének igazi, hiteles képviselői lettek.

A tanítványok közül egyre többen választották továbbtanulási irányként a zenei középiskolákat, többen közölük hivatásos zenészekké váltak.

A nyolcvanas évek második felében a járási zeneoktatás központja Nagykátára került, ebben az időszakban Tápiógyörgye a legjobb feltételekkel működő tagiskolaként működött. Ez az időszak 1991-ig tartott, amikor Mátyás Ferenc elköltözése után, majd a rendszerváltást követő időszak új kényszerei és lehetőségei következtében, valamint a helyi zeneiskola vezetésére megfelelő szakembert találva Tápiógyörgye vezetése úgy döntött, hogy zeneiskoláját önállóan működteti tovább.

A rendszerváltás évében a sors községünkbe vezette a kárpátaljai vidékről Toperczer Tibort és feleségét, akik elnyerve a meghirdetett zeneiskola tanári állásokat, letelepedtek Tápiógyörgyén. Toperczer Tibor lett a zeneiskola új igazgatója, akinek működése jelenti az intézmény negyedik, máig tartó korszakát.

1991. szeptember 1-jétől működik teljesen önállóan zeneiskolánk. A községi vezetés a falu mértékadó és széles köreinek egyetértésében Józsa László polgármester minden igényes, értékes ügyet támogató gondoskodása és figyelme alatt a község intézményrendszerébe illesztette a zeneiskolát, és zökkenőmentes működését azóta is biztosítja.

Az iskola régi értékeit megtartva, az új iskolavezetés emberi és szakmai minőségével friss szellemet hozva közmegelégedésre, a büszke györgyeiség sokszor megnyilvánuló jeleivel megerősítve, közszeretetben és figyelemben részesülve működik napjainkban.

Jelenleg három zenetanár végzi a munkát (Toperczer Tibor igazgató rézfúvós tanszak, Toperczerné Erdélyi Szilvia zongora tanszak és szolfézs, Szótér Béla fafúvós tanszak), változatlan a tanszakok száma és az itt tanuló gyerekek aránya is.

Az utolsó tíz év átlagában e tanári kar 74 növendéket lát el, akik mind általános iskolai tanulók, hiszen a zenekari tagok pótlásának folyamatos kényszere miatt az utánpótlás-nevelés kiemelten fontos feladatot jelent.

A zeneiskola évente három hangversenyt ad, amelyek a község kulturális programjainak kiemelkedő eseményeivé váltak. A karácsonyi koncertek, a tanévzáró hangversenyek és a "Muzsikáljunk együtt" sajátos kamarakoncertek kedves és várt eseményei az évnek.

A növendékek közül a legjobbak megyei zenei versenyek győztesei lettek, s a zongora tanszak növendékei és a szolfézs csoportok tagjai rendszeresen járnak a szolnoki zenei fesztiválok hangversenyeire.

Közel 60 tanára volt e bő harminc év alatt a zeneiskolának. Hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak Tápiógyörgyén vagy a környező községekben. Nagy többségükben utazó tanárok voltak, akik szakmájuk szeretetétől vezérelve, a zenei ismeretterjesztés és hagyományteremtés legjobb példáit adva, a türelem és a gyermekszeretet képességeivel és adottságaival megáldottan emlékezetes személyiségük nyomait itt hagyták falunkban, s ez máig rejtőzködő értéke községünknek, életgazdagítója sok, azóta már felnőtt világban élő, küszködő, alkotó valahai györgyei diáknak. Tisztelettel gondol rájuk minden diák és szülő, emléküket távoli ringató-simogató dallamok lengik körül és kísérik az időben. Közülük csupán Szótér Béla tanár urat említem, aki egyedüli tanárként zeneiskolánk 1976-os megalakulása óta folyamatosan itt tanít. Mentalitása, ragaszkodása és szakmai teljesítménye révén falunk népének, sok-sok györgyei tanítványának szeretetét tés tiszteletét bírja. A zeneoktatás folyamatosságának megtestesítőjét látjuk benne, és mindezt kifejezi az a helyi kitüntetés, amellyel az iskola névadási ünnepsége alkalmából a helyi önkormányzat megtiszteli.

A zeneoktatás jövője biztos Tápiógyörgyén. Ez az intézmény immár olyan értékeket épített az elmúlt emberöltő során a helyi lakosokba, amely megtartó erőt jelent sok fiatal család számára is. Amikor tisztelettel emlékszem mindenkire, aki lehetőségeivel bármikor támogatta ezt az ügyet, akkor minden olyan györgyei emberre hálával és büszkeséggel gondolok, akik szülői lelkületükkel, szeretetükkel, érdeklődésükkel követték-biztatták, erősítették és így megtartották falunkban ezt az élet- és lélekgazdagító tevékenységet.

Tisztelettel gondolunk Péter Miklósra, a Művelődési Minisztérium zenei főmunkatársára, Váczi Károlyra, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatóhelyettesére, Hargitai Károlyra, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjére, Vörös Géza megyei főtanácsosra, Varsányi Lászlónéra, a megyei tanács zenei főmunkatársára, Pozsonyi Béla megyei szakfelügyelőre, Szabó Sándor igazgató úrra, Mladoneczky György igazgatóhelyettesre, Zahalka Károly, Varró István tanácselnökökre, Gál László tanácstitkárra, akik ott bábáskodtak a zeneiskola megszületésénél. A zene miénk lett és velünk is marad gyermekeink által.