Tájvédelmi körzet

A Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet tápiógyörgyei részterülete, a Gulya-gyep

Amint az Egyesült-Tápió töltésén haladva Újszász irányába elhagyjuk Tápiógyörgyét, egy kiterjedt legelőre érkezünk, melyet az itt lakók Gulya-gyepnek hívnak. Évszázadokon keresztül ez volt a falu fő legelőterülete, melyet jól mutatnak a gyep szélén álló gémeskutak maradványai. Az egyik oldalán még elolvashatjuk azt a márványtáblát, melyet 1937-ben a helyiek által alapított legeltetési társulat helyezett el. A legelőt egykor lovakkal, juhokkal, de főleg szarvasmarhákkal legeltették. A terület mai állapotában a Tápió-vidék egyik legnagyobb pusztája, mely a megyehatáron átnyúlva a szomszédos települések – Jászboldogháza, Újszász – külterületén is folytatódik. Az összesen mintegy 600 ha kiterjedésű gyepből az 1998-ban megalakult Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzethez megközelítőleg 200 ha tartozik.

Ezen a részen már eltűnnek a vidékünkre oly jellemző homokbuckák és löszdombok, a táj egyszerre asztallap simaságúvá válik. A Tápió szabályozása előtt széles kanyarulatokat leírva haladt befogadója, a Zagyva felé. Ma már persze más a helyzet, hiszen futását kiegyenesítették, bal oldalára pedig az árvizek elleni védekezés gyanánt magas töltést építettek. Szerencsére a természet nem hagyja magát. A tavaszi áradások alkalmával a Tápió gyakran kilép medréből, ilyenkor soktíz hektáron időszakos tavakat, vízállásokat hagy maga után. Ezeket szemlélve az ember könnyen maga elé képzelheti az egykori, növény- és állatvilágában a mainál lényegesen gazdagabb vízivilágot.

Ha valaki tavasszal érkezik a Gulya-gyepre, leginkább a nyüzsgő madárvilágra figyelhet fel. A százas, esetenként ezres csapatokban átvonuló vízimadarak egy része a költési időszakban is itt marad. Ilyen a tocsogós réteken tucatnyi párban költő bíbic (Vanellus vanellus), illetve ritkább rokonai, a fokozottan védett piroslábú cankók (Tringa totanus) és nagy godák (Limosa limosa). Egyes években egyéb ritka fajok is fészkelhetnek, mint amilyen a gólyatöcs (Himantopus himantopus), réti fülesbagoly (Asio flammeus), csörgő réce (Anas crecca). A pusztát színesítő magányos fák, vagy kisebb fasorok már más madárfajok megtelepedésének kedveznek. Ezek közé tartozik a szintén fokozottan védett kékvércse (Falko vespertinus) és szalakóta (Coracias garrulus). A sekély, tavasszal gyorsan felmelegedő vizek jellemző békafaja a tömegesen megjelenő, egyébként egész Európában fogyatkozó vöröshasú unka (Bombina bombina).  Az állandó vízhozamnak, és a jó vízminőségnek köszönhetően gazdag a Tápió halfaunája. Együtt fordulnak elő az áramláskedvelő és a lassú folyású részeket kedvelő halfajok. Ilyen a védett fenékjáró küllő (Gobio gobio), vagy a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri). Sajnos az állatvilág többi csoportjáról, különösen a gerinctelenekről nagyon keveset tudunk.
A terület növényvilága nagyban hasonlít a tiszántúli, ezen belül is a hortobágyi szikes puszták növényzetéhez. Néhol azonban megfigyelhetjük a Kiskunságra jellemző vakszikes, szikpadkás, növényzettel csak gyéren borított részeket is. Védett növényfajai közé tartozik a dekoratív fátyolos nőszirom (Iris spuria), a csak a Kárpát-medencében előforduló kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) és a nyárutón szem elé kerülő réti őszirózsa (Aster sedifolius). Sajnos a korábbi évtizedek intenzív gyepgazdálkodása – ezek közé tartozott a rendszeres műtrágyázás és felülvetés – miatt a legelő nagy foltokban fajszegény.

A Gulya-gyepet a védetté nyilvánítással egy időben a Magyar Állam javára megvásárolta a természetvédelmi kezelést végző Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. Az Ő felelőssége, egyben kötelessége a terület természeti értékeinek megőrzése, melynek legfontosabb része a természetbarát gyepgazdálkodás bevezetése. Ennek során az Igazgatóság szürkemarhagulyája nyár végén akár két hónapot is a területen tölt.

A védett terület látogatása során a következő előírásokat kérjük tartsák be:

• Tilos a növények és állatok háborítása és károsítása
• A védett területen gépjárművel csak a Tápiót kísérő töltésen lehet közlekedni
• Horgászati tevékenységet csak engedély birtokában, a falu és a Gulya-híd közötti szakaszon lehet végezni
• Szemetelni szigorúan tilos!

Jó kirándulást, hasznos időtöltést kívánunk mindenkinek!!!

Vidra Tamás
természetvédelmi tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság