VI. Kultúránkról
Kultúránk egyik sajátos területe, a múltunkhoz való viszony. Törekvés a múlt feldolgozására, megőrzésére az utóbbi évtizedek jellemző györgyei magatartása.
Tény, hogy ennek kezdeményezője, megvalósítója egy szűk értelmiségi réteg, melyet a helyi hatalom ilyen irányú affinitása segít.
Ilyen törekvés motiválta a györgyei kalendáriumok megjelenését, a Falumúzeum kialakítását.
Megőriztük a régi artézi kutat, kezdeményeztük a vasúti állatfelhajtó fennmaradását. Ez évben megjelent az Önkéntes Tűzoltó Egyesület 100 éves történetét feldolgozó kiadvány. A Faluújság rendszeresen közöl múltunk egy-egy epizódját feldolgozó írást.
Jelen számadáskönyvünk, bár az eddigiek szintézisére törekszik, e vonulat és törekvés része. A helyi társadalom elfogadja, befogadja, értékeli ezen cselekvéseket.
Tápiógyörgye polgársága az elmúlt évszázadokban mindig törekedett mai szóhasználattal, köztéri alkotások állítására. Korai elődeink kereszteket állítottak a templom kertjébe a kivezető utak mellé. Felállították Nepomuki Szent János, a Szentháromság, Szent Orbán szobrait. A késői utódok a Hősök, a Hajnal, a Termés és Szent Kristóf szobrait helyezték el a falu terein. Most a magyar államiság megalapításának 1000. évfordulóján szép millenniumi emlékművet avatunk. Mindezek biztos pontjai lehetnek a jövő szép, kultúrált Tápiógyörgyéjének. Mindez a szépségen túl egy tartós szellemiséget is sugall.
Az évezred végén a különféle rendezvények szervezésének sajátos modellje alakult ki. Az egyes rendezvényeket részben vagy egészben az önkormányzat finanszírozza, de valamely civilszervezet valósítja meg.
Meggyőződésem, hogy ez a modell a jövő követendő útja.
Határozott törekvés mutatható ki a hagyományteremtésben. Néhány rendezvény évtizede vagy még régebben azonos időszakban került megszervezésre (karácsonyi hangverseny, nyugdíjas nap, stb).
Törekvések vannak a búcsú megújítására, a hagyományok felelevenítésére, új elemek beépítésére.
Politikai kultúránkat úgy lehetne jellemezni, hogy szellemisége a centrumban vagy attól kicsit jobbra helyzkedik el. Talán az utóbbi években györgyére meghívott politikusok (Habsburg Ottó, Kupa Mihály, Pozsgay Imre, Katona Tamás, Isépy Tamás) szellemiségébe illeszkedik. Talán ezért mentes a tartalmában és megjelenésében is a szélsőségektől.
A györgyei társadalom törődik ünnepeivel. Egyházi, állami, nemzeti ünnepeink, megemlékezéseink színvonalasak, emberközeliek.
A széles értelemben vett kultúra fontos, egyre fontosabb része a kultúrált környezet alakítása, a természeti értékek becsülése. Elmozdulások, kezdeményezések idejét éljük. Többségük eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy a szép környezet érték, szemléletünk azonban lassan változik, napi cselekvéseink gyakran ellentmondanak felismeréseinknek. Társadalmi szintű megoldatlanságaink nagy többsége e téren van.
A jövő nagy változásainak területe ez. A kedvező irányú változás feltételei jók, a kétség csupán ott merül fel, hogyan alakul ennek időbelisége?
