I. Falunk népességéről. Milyenek vagyunk, hogyan élünk?

Tápiógyörgyét a II. évezred utolsó évében 3.650-en lakják. A népesség a 90-es évek elejéig folyamatosan csökkent, majd stagnált ezt követően, az utóbbi években enyhén növekedett. Ezen megállapítás a falu szempontjából igen érdekes és fontos jelenségek eredője. Melyek ezek?

A lélekszám folyamatos csökkenését (50-es évektől a 80-as évek végéig) két tényező okozta;

• a halálozási ráta rendszeresen meghaladta a születési rátát,
• az elvándorlás mértéke ugyancsak meghaladta a bevándorlás mértékét

Az időszak jellemzője ez utóbbi megállapítás alapján, hogy a népesség igen kismértékben cserélődött. A közösség viszonylag zárt marad. A bevándorlók nagy része értelmiségi család volt, vagy feleségként, ritkábban férjként érkezett. Beilleszkedésük, „györgyeivé” válásuk pusztán rövidebb, hosszabb idő kérdése volt, hiszen vagy „feladatra” jöttek (iskola, egészségügy, mezőgazdaság, stb.) vagy családba.

A 90-es évek elején nem változott a születések, elhalálozások aránya (születések száma 30-40 fő, az elhalálozásoké 70-80 fő). Az elvándorlás mérséklődése mellett jelentősen nőtt a bevándorlás mértéke.
A 90-es évek végére a bevándorlási többlet ellensúlyozta valamennyi tényező népességcsökkentő hatását, sőt némi növekedést eredményezett. Jelentősen és hátrányosan megváltozott viszont a bevándorlók szociális és képzettség szerinti összetétele.
Ezen időszakban az elvándorlók nagy többségét szinte kizárólag a közép vagy felső szinten képzett fiatalok adták. Mindezen folyamatok érezhetően kedvezőtlen lakosság cserét eredményeztek. A györgyei viszonyokhoz semmilyen módon nem kötődő, nagyrészt képzetlen, szociális problémákkal terhelt családok beilleszkedése rendkívül nehéz. Számos ok gerjeszti ezt a bevándorlást (nemcsak Györgyére), az ingatlan árak nagy eltérései, az olcsóbb vidéki élet illúziója, stb. Úgy vélem, hogy ha ez a tendencia folytatódik, - úgy tűnik folytatódik, - szembe kell néznünk néhány dologgal;

• romlanak az esélyeink a lehetséges helyi gazdaság fejlődése előtt. A harmadik évezred gazdaságának képzett, fegyelmezett munkaerőre van szüksége.
• Az átlagosnál, mainál magasabb lehet a munkanélküliség aránya, ami a szociális problémák növekedését is eredményezi.
• Megnő a nehezen beilleszkedő, esetenként marginális helyzetbe kerülő családok, személyek száma. Mivel kis falu vagyunk már nem túl nagy szám esetén is kritikus lehet a dolog.

Mit lehet tenni? Mivel az okok nem tőlünk függenek, a folyamatot nem tudjuk megállítani. Rövid időn belül az okok nem szűnnek meg. Úgy vélem, ma nem tudunk választ adni.

Az új évezred első nagy kihívása tehát választ adni a kedvezőtlen népességcsere ma megoldatlan kérdéseire, olyan választ, ami a györgyei társadalom hagyományos egységét eredményezi, mely révén minden györgyei polgár jó szívvel érzi magáénak e falut.

Tudjuk, hogy a györgyei társadalom mindig differenciált volt. A családok anyagi, életmódbeli, képzettségbeli különbözőségei, eltérései természetes jelenségek. Eltérő szorgalom, tehetség, családi indíttatások sokszor a szerencse szükségszerűen eredményezi ezt. Örvendetes a feltörekvés, a gyarapodás, megnyugtató az elért szintek tartása. Tápiógyörgye polgárainak kisebbik része az előbbi, nagyobb része az utóbbi kategóriába tartozik. Van azonban egy harmadik rész is; a leszakadók, elmaradók. Vannak közöttünk helyi györgyeiek, új bevándorlók, magyarok és kisebbséghez tartozók egyaránt. Arányuk talán 10 % körül lehet. Mi lesz velük? Ha azt mondjuk „mi györgyeiek”, akkor abban ők is benne vannak.

Az új évezred második nagy kihívása tehát, - mi lesz a györgyei szegényekkel? Változtatható-e - életük úgy, hogy ők is előre mozduljanak? Akarnak-e mozdulni?
Milyen a györgyei ember az évezred végén? Pesszimista? Optimista?
Furcsa kettősséget látok én itt. Kifelé erős a hajlamunk, hogy panaszkodjunk, hogy a nehézségeket soroljuk (van persze elég). Ugyanakkor a szorgalmas munka, a gyarapodás, a rendezett környezet kisebb, nagyobb fejlesztések, befektetések belső optimumról tanúskodnak.

Divat Magyarországon, Györgyén is, az évezred végén a pesszimizmus vagy éppen pesszimistának mutatkozni. Nem tudom miért. A mai felnőtt társadalom jelentős része sokkal nehezebb időket is átélt. Változnunk kell, új „divatot” kell követni. A dinamikus, fejlődő társadalom megnyilvánulásaiban, és belsőleg is optimista. Nekünk, györgyeieknek is ilyenné kell válnunk.

Szokásainkról. Vannak-e sajátos györgyei magatartások, szomszédainktól megkülönböztető szokásaink, eltérünk-e valamelyest a magyar általánostól?
Történetiségében nézve a dolgot, a múltban bizonyára voltak sajátos györgyei jellemvonások, magatartások. Ahogy a falu zártsága adódott, ahogy felszakadtak az információs korlátok, ezek megszüntek vagy alig észlelhetővé váltak.
A györgyei ember néhány pozitív vonása mégis jelez valami sajátosságot. Ilyen például a szélsőségektől való, úgy tűnik stabil tartózkodás. Elenyésző a szélsőségeknek nevezhető pártok támogatottsága az egymást követő választásokon. Ez idáig nem alakultak szélsőséges nézeteket valló artikulációk, úgy tűnik ezeknek nincs társadalmi bázisa. Nem hivalkodó a györgyei ember, az esetleges jó vagyoni helyzet nem jár irritáló, fennhéjázó magatartással, ugyanakkor a másik véglet a szegénység sem vált ki agresszív, sehová nem vezető, alaptalan irigységet.

Nagyon fontos, hogy a györgyei ember magatartásában érezhetően fellelhető a tolerancia a pragmatizmus, a józanság. Izgalmas kérdésekben is rövidebb, hamarabb idő múltával észérvek alapján alakul a köz vélekedése. Nincsenek társadalmi „görcseink”, tartósan feldolgozatlan konfliktusaink.
Tudom, hogy mindezek - országunk szerencséjére - nemcsak györgyei jellemzők, de érezhető jelenlétük egy egészséges, problémáit, konfliktusait feldolgozni képes helyi társadalmat feltételez.

A györgyei ember családi, szűk rokoni, baráti kapcsolatrendszerben él. Empirikus vizsgálódásaink ugyan nincsenek, de a tapasztalatok arra mutatnak, hogy a családi kör is szűkült az utóbbi évtizedekben. Lazult a kapcsolat a távolabbi rokonsággal. Bár néhány generációt visszanézve, szövevényes rokoni kapcsolatok mutathatók ki, ez a mindennapokban nem érzékelhető. Az ún. „klán” jellegnek például az érdekérvényesítésben nyoma sincs. Hagyományosan az esküvők, lagzik azok az események, mikor a közeli, távoli rokonság számba vétetik. Ezredvégi jelenség az iskolai ballagások kitűntetett szerepe a családok életében. Talán belső késztetések, hiányérzetek értékelték fel ezeket az eseményeket, melyeknek néhány évtizede még a legszűkebb család ügyei voltak. Ma egy ballagás nagy családi esemény - a végzős diák eredményétől függetlenül a tágabb család, barátok, szomszédok közös nagy összejövetele.

Életmódban, életvitelben szinte a jövedelmi pozícióktól függetlenül az általános magyar, vagy pontosabban a nyugat-európai tendenciák érvényesülnek. Régebben elképzelhetetlenül alacsony szintre csökkent az önellátás az élelmiszerek tekintetében. Szinte mindent a boltból, a piacról vásárolunk. A régi nagy hagyományú helyi családi szükségletet kielégítő bor termelés majdnem teljesen megszűnt.
Robbanásszerűen megnőtt a feldolgozott, félkész, kész termékek iránti igény. A fogyasztás szerkezetében nagy súllyal jelenik meg a régebben otthon alig fogyasztott üdítőital, ásványvíz, déligyümölcs, a drága import zöldségek, gyümölcsök.
Mindezzel párhuzamosan, napjainkra nagyon lecsökkent a házi kertek, gyümölcsösök, a baromfi és önellátást szolgáló más állatok tartásának jelentősége.

Divatot követően öltözik a györgyei ember. A fiatalok nagytöbbsége az egész világon ismert cégek márkás termékeit hordja. Egyre jobban fogyasztói társadalom leszünk. Mivel az anyagi javak, szolgáltatások az évezred végére soha nem látott bőségben állnak rendelkezésre, igen nagy a csábítás. Szokatlan ez a bőség, hiszen a rendszerváltás előtt éppen ennek az ellenkezője volt a jellemző. Talán ez is oka annak, hogy a hirtelen kitárult lehetőségek meggondolatlan költekezésre, kevésbé ésszerű magatartásra ösztönöznek.

Mai szertelen, sokszor átgondolatlan fogyasztói szokásainkat változtatni kell. Hosszú távon nem járható út az egyre bővülő fogyasztási lehetőségek jövedelem növekedéssel való kezelése.

A györgyei családok ritkán mozdulnak ki otthonról. Nem szokás, de a feltételei sem adottak, hogy pl. a család gyerekekkel együtt vasárnap délután elmegy fagyizni vagy mentesítve a háziasszonyt, ebédelni egy étterembe. Főleg anyagi okok miatt megritkultak a belföldi vagy külföldi családi nyaralások. A gyerekek nagyobbik részénél a kimozdulást a falutól, az iskolai belföldi, külföldi kirándulások jelentik.

Életünk jelentős részét, a kívánatosnál is nagyobbat, munkával töltünk. Hol dolgozik a györgyei ember?
A helyi munkalehetőségek szűkösek, és „választékban” is szegényesek. A jelentősebb munkáltatók (önkormányzat, szociális otthon, helyi kereskedelem, téglagyár) a kisebbekkel együtt a munkaképes korú lakosság 20-25 %-át foglalkoztatja. Az egyéni vállalkozások száma ugyan jelentős (88 fő), de egy részük kényszervállalkozás, jelentős a munkaviszony melletti vállalkozások száma. Vannak sikeres és perspektivikus vállalkozások, de számuk kevesebb a kelleténél. Összességében mondhatjuk, hogy a györgyei ember nem tett túlzott tanúbizonyságot vállalkozó kedvéről.
Mindezen okok következtében igen nagyarányú a más településen végzett munka aránya. A fő irányok Budapest, Szolnok. Szórványmódon sok településen dolgoznak györgyeiek. A 90-es évek elején jelent meg a munkanélküliség Tápiógyörgyén. A kezdeti 10-15 %-os arány az évezred utolsó évében 10 % alá csökkent.
A helyi társadalom nagy kérdése, igazi stratégiai kérdés, hol fog a jövőben dolgozni a györgyei polgár? Növelhető-e érezhetően a györgyei munkahelyek száma? Az erre a kérdésre adandó válaszok falufejlesztési stratégiát is kijelölnek.
A mai feltételek, körülmények ismeretében nehezen képzelhető el, hogy a helyben foglalkoztatás elérje vagy meghaladja az 50 %-ot. Ilyen arány is csak véletlenül bekövetkező fejlesztések következménye lehet. Ma ennek nyoma sincs.
Tudomásul kell vennünk ezt a helyzetet. El kell fogadni, hogy ez nem sorstragédia, hanem egy állapot. Ebben az állapotban él a világ kistelepüléseinek óriási többsége. Úgy tűnik tehát, hogy Tápiógyörgye egy "lakófalu"” és ha ez a falu az élet kellemes, nyugodt, biztonságos feltételeit biztosítja, szerepkörében értékhordozó lehet. Hogy a falu ilyen legyen, ez a mi dolgunk, az önkormányzaté, valamennyi polgáré.
Ha megtörténik a vasút rekonstrukció - a közeli jövőben megtörténik -, ha a bérjövedelmek „elbírják” a munkába járás költségeit - a közeli EU csatlakozás erre is reményt ad, az eljáró ingázók kínjai, keservei megszűnnek. Ez év októberében újjáépült a Tápiógyörgye-Tápiószele közötti út, mely révén jó feltételekkel kapcsolódunk az országos közúthálózathoz. Normális, persze nem ideális állapottá válik a Györgyén lakó ember más közeli-távolabbi településen történő munkavállalása. A hasonló lakóhely-munkahely viszony világjelenség.
Az évezred végének nagy kihívása, hogy a györgyei polgárok ilyen választ adnak-e erre a kérdésre, és hogy a falu fejlődése ilyen irányt vesz-e? Nagy dilemma ez mindnyájunk előtt.