Hírek
Település Arculati Kézikönyv
Választások
   A település története
   A település jelen állapotáról
   A település címeréről
   Testvérvárosi kapcsolat
   Kitüntetettek
   Tápiógyörgye adatai
   Legújabb képek
   Polgármesteri Hivatal
   Képviselőtestület
   Bizottságok
   Kisebbségi Önkormányzat
   Rendeletek
   Határozatok
   Tájékoztatások, letöltések
   Ár- és díjtételek
   Kazinczy Ferenc Általános    Iskola
   Kastélykert Óvoda
   Bartók Béla Zeneiskola
   Községi Könyvtár és
   Művelődési Ház
   Gondozási Központ
   Családsegítő és
   Gyermekjóléti Szolgálat
   Ifjúsági tábor
   Falumúzeum
   Strandfürdő
   Tájvédelmi Körzet
   Erdei iskola
   Eseménynaptár
   Térkép
   Nagykátai Járási Hivatal
   Asztalitenisz
   Labdarúgás
 
Turizmus > Tájvédelmi Körzet
Tájvédelmi Körzet

A Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet tápiógyörgyei részterülete, a Gulya-gyep

Amint az Egyesült-Tápió töltésén haladva Újszász irányába elhagyjuk Tápiógyörgyét, egy kiterjedt legelőre érkezünk, melyet az itt lakók Gulya-gyepnek hívnak. Évszázadokon keresztül ez volt a falu fő legelőterülete, melyet jól mutatnak a gyep szélén álló gémeskutak maradványai. Az egyik oldalán még elolvashatjuk azt a márványtáblát, melyet 1937-ben a helyiek által alapított legeltetési társulat helyezett el. A legelőt egykor lovakkal, juhokkal, de főleg szarvasmarhákkal legeltették. A terület mai állapotában a Tápió-vidék egyik legnagyobb pusztája, mely a megyehatáron átnyúlva a szomszédos települések – Jászboldogháza, Újszász – külterületén is folytatódik. Az összesen mintegy 600 ha kiterjedésű gyepből az 1998-ban megalakult Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzethez megközelítőleg 200 ha tartozik.
Ezen a részen már eltűnnek a vidékünkre oly jellemző homokbuckák és löszdombok, a táj egyszerre asztallap simaságúvá válik. A Tápió szabályozása előtt széles kanyarulatokat leírva haladt befogadója, a Zagyva felé. Ma már persze más a helyzet, hiszen futását kiegyenesítették, bal oldalára pedig az árvizek elleni védekezés gyanánt magas töltést építettek. Szerencsére a természet nem hagyja magát. A tavaszi áradások alkalmával a Tápió gyakran kilép medréből, ilyenkor soktíz hektáron időszakos tavakat, vízállásokat hagy maga után. Ezeket szemlélve az ember könnyen maga elé képzelheti az egykori, növény- és állatvilágában a mainál lényegesen gazdagabb vízivilágot.
Ha valaki tavasszal érkezik a Gulya-gyepre, leginkább a nyüzsgő madárvilágra figyelhet fel. A százas, esetenként ezres csapatokban átvonuló vízimadarak egy része a költési időszakban is itt marad. Ilyen a tocsogós réteken tucatnyi párban költő bíbic (Vanellus vanellus), illetve ritkább rokonai, a fokozottan védett piroslábú cankók (Tringa totanus) és nagy godák (Limosa limosa). Egyes években egyéb ritka fajok is fészkelhetnek, mint amilyen a gólyatöcs (Himantopus himantopus), réti fülesbagoly (Asio flammeus), csörgő réce (Anas crecca). A pusztát színesítő magányos fák, vagy kisebb fasorok már más madárfajok megtelepedésének kedveznek. Ezek közé tartozik a szintén fokozottan védett kékvércse (Falko vespertinus) és szalakóta (Coracias garrulus). A sekély, tavasszal gyorsan felmelegedő vizek jellemző békafaja a tömegesen megjelenő, egyébként egész Európában fogyatkozó vöröshasú unka (Bombina bombina).  Az állandó vízhozamnak, és a jó vízminőségnek köszönhetően gazdag a Tápió halfaunája. Együtt fordulnak elő az áramláskedvelő és a lassú folyású részeket kedvelő halfajok. Ilyen a védett fenékjáró küllő (Gobio gobio), vagy a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri). Sajnos az állatvilág többi csoportjáról, különösen a gerinctelenekről nagyon keveset tudunk.
A terület növényvilága nagyban hasonlít a tiszántúli, ezen belül is a hortobágyi szikes puszták növényzetéhez. Néhol azonban megfigyelhetjük a Kiskunságra jellemző vakszikes, szikpadkás, növényzettel csak gyéren borított részeket is. Védett növényfajai közé tartozik a dekoratív fátyolos nőszirom (Iris spuria), a csak a Kárpát-medencében előforduló kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) és a nyárutón szem elé kerülő réti őszirózsa (Aster sedifolius). Sajnos a korábbi évtizedek intenzív gyepgazdálkodása – ezek közé tartozott a rendszeres műtrágyázás és felülvetés – miatt a legelő nagy foltokban fajszegény.
A Gulya-gyepet a védetté nyilvánítással egy időben a Magyar Állam javára megvásárolta a természetvédelmi kezelést végző Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. Az Ő felelőssége, egyben kötelessége a terület természeti értékeinek megőrzése, melynek legfontosabb része a természetbarát gyepgazdálkodás bevezetése. Ennek során az Igazgatóság szürkemarhagulyája nyár végén akár két hónapot is a területen tölt.

A védett terület látogatása során a következő előírásokat kérjük tartsák be:

  • Tilos a növények és állatok háborítása és károsítása.
  • A védett területen gépjárművel csak a Tápiót kísérő töltésen lehet közlekedni.
  • Horgászati tevékenységet csak engedély birtokában, a falu és a Gulya-híd közötti szakaszon lehet végezni.
  • Szemetelni szigorúan tilos.

Jó kirándulást, hasznos időtöltést kívánunk mindenkinek!!!

Vidra Tamás
természetvédelmi tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

 

 








az oldal tetejére