Hírek
Település Arculati Kézikönyv
Választások
   A település története
   A település jelen állapotáról
   A település címeréről
   Testvérvárosi kapcsolat
   Kitüntetettek
   Tápiógyörgye adatai
   Legújabb képek
   Polgármesteri Hivatal
   Képviselőtestület
   Bizottságok
   Kisebbségi Önkormányzat
   Rendeletek
   Határozatok
   Tájékoztatások, letöltések
   Ár- és díjtételek
   Kazinczy Ferenc Általános    Iskola
   Kastélykert Óvoda
   Bartók Béla Zeneiskola
   Községi Könyvtár és
   Művelődési Ház
   Gondozási Központ
   Családsegítő és
   Gyermekjóléti Szolgálat
   Ifjúsági tábor
   Falumúzeum
   Strandfürdő
   Tájvédelmi Körzet
   Erdei iskola
   Eseménynaptár
   Térkép
   Nagykátai Járási Hivatal
   Asztalitenisz
   Labdarúgás
 
Településünk > A település címeréről
Bihari József: Tápiógyörgye község címeréről
A falu első okleveles említése 1220-ban fordul elő a Váradi Regestrumban. A honfoglalás előtti idők kerámiái azt bizonyítják, hogy ezen a helyen éltek szkíták, kelták, szarmaták, hunok és avarok. A honfoglalást követő évtizedekben a falu területén megtelepedett az ország közepét elfoglaló Megyer törzs népének egy része: ennek bizonysága a falu határában ma is meglévő Kismegyer, Nagymegyer határrész. Eredetileg három településen éltek itt őseink: Györgye, Megyer, Füzesmegyer elnevezéssel. A falu területén sok értékes régészeti lelet került elő. A Tápióból kiágazó Illike partján a hetvenes évek végén Árpádkori ház, egy fatemplom, majd ennek helyén egy kőtemplom alapjait sikerült rekonstruálni cserép, vas, fém eszközök maradványaival és egy unikális gyertyatartóval. 1941-ben a régészek egy tatárjáráskor elrejtett kincsleletet találtak, amelynek többsége az úgynevezett friesachi dénár. 1938-ban Györgyey Illésné birtokán Nagymegyeren egy antik bronzmécses került elő, melyet László Gyula professzor egyiptomi, kopt keresztény eredetűnek határozott meg, - feltehetően bizánci közvetítéssel került Tápiógyörgyére közel ahhoz a Só, - Sós útnak nevezett területre, amelyen a középkorban a sót szállították Erdélyből Budára. A település a tatárjáráskor teljesen elpusztult s emiatt a XIII-XIV.században teljesen lakatlan. A XV-XVI.században lassan egyre több család telepedik le kedvező földrajzi fekvése miatt.

A falu 1496-ban a solymári várhoz tartozott. Lázár deák 1528-as kézzel rajzolt első fametszetes térképén jól látható a Megyer településen álló kéttornyú gótikus templom. A XVI.század elején a falu a Dubraviczky és Podmaniczky családé volt, az előbbi család birtokát 1528-ban Werbőczy István kapta meg a Királytól. Az 1540-es évektől ezek a falvak is török megszállás alá kerültek, de teljes elnéptelenedésükig, - a XVI.század végén lezajlott 15 éves háború pusztításáig - adófizető, sokféle növényt termelő és juhtenyésztéssel foglalkozó népesség lakta. Volt papja és tanítója.

A falu újjátelepítése 1730-tól kezdődött el. A falu földbirtokosai ebben az időben Huszár József és Bencsik József, illetve az acsai Prónay család volt. Fenti családok Északi megyékből magyar és kisebbségben szlovák, katolikus családokat telepítettek le. Ez magyarázza a ma is élő palócnyelvjárás illabiális á hangjának továbbélését. A falu urbáriumát 1770-ben hitelesítették.

A katolikus plébánia 1780-ban önállósodott, ekkortól írják. Domus Historiáját és az egyházi anyakönyveket. Az 1860-ban felépült katolikus templom védőszentje Szent Anna. Berendezéséből említésre méltó a főoltár tabernákuluma, amelyet a híres soproni építőmester Storno Kálmán készített. 1860 körül telepszik le a Táfler-Györgyey család, aki megvásárolja a földbirtokokat és a falu közepén egy húsz holdas területen kastélyt épít és angol mintára parkot létesít.

A Györgyey család gazdálkodása, tevékenysége nagy hatással volt a falu gazdasági, kereskedelmi, kulturális életére.
A kastélyban ma szociális otthon működik. A második világháború után gyorsan konszolidálódott a helyzet. A györgyei emberek szorgalma eredményezte a Zöld Mező Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gyors gazdagodását, a Földművesszövetkezet prosperitását, a helyi Takarékszövetkezet példamutató eredményességét. Új iskola, tornaterem, strand, jól felszerelt orvosi rendelő szolgálja az egészséges vezetékes ivóvízzel, gázzal, telefonnal, aszfaltos utakkal ellátott községet.

Tápiógyörgyének közigazgatási pecsétjét a XVIII.század közepétől, a katolikus egyház pecsétjét 1780-tól ismerjük. A falunak címere nem volt, a földbirtokosok címerei nem voltak ismeretesek, azokat csak a családi körben ismerték, használták. A közadakozásból megvalósított egyesületi zászlók gazdag hímzéssel készültek és nagy tiszteletet, a helyhez való kötődés kontinuitását szolgálta az önkormányzat azáltal, hogy a 219/1992.sz. határozatával utasította a polgármestert: készítse el a község címerét.

Ismeretes volt az 1780-1841-es pecsét. "Sigil. Tápió-Györgye 1780.”
A kissé szabálytalan kör alakú vonal gyűrűbe foglalt körirat által határolt mező derekán szelt, felsőfelében két glóriás angyal könyvet tart középre, jobbra egy cserép virág, balra hegyével fel, élével kifelé fordított a szimmetrikus ekevas. Az alsó mezőben jobbra a keretből kinövő szál gabona és élével ki, hegyével felfelé fordított, a keretre állított csoroszlya, a cölöphelyen a keretből kinövő két kisebb gabona szál között egy nagyobb, a balra a csoroszlya helyzetével azonos aszimmetrikus ekevas és egy szál, a keretből kinövő gabona. A pecséten látható kalászokról nem lehet megállapítani a gabona fajtáját, így a növényi kultúrakövetkeztetés nem vonható le. A glóriás angyalok liturgikus jelenete, ábrázolása a környékbeli falvak pecsétjeitől eltérően a tisztán katolikus vallásra, a Szent István-i hagyományokra, a vallás nemzet megtartó erejére utalnak.

Tekintettel a régi eredeti kápolna, majd később átmentett köveiből felépített kápolna - templom névadószentjének, Szent Annának alakjára lehetett következtetni, míg Migazzi Kristóf bécsi bíboros, váci érsek-püspök által 1780-ban alapított önálló plébánia pecsétje, majd 1871-ben megújított fametszet finomságú pecsétje egyértelműen kifejezésre nem juttatta, hogy itt egyértelműen a Szent István-i, keresztény államalapítás, a katolikus egyház folyamatossága nyer megfogalmazást azáltal, hogy a trónusán ülő Szent István átnyújtja fiának, Imre hercegnek Intelmeit.
Györgye falu régi templomát a magyar történelem tragikus eseményei következtében lerombolták, de hagyománya, tisztelete, néhány köve megmaradt, beépült a későbbi kápolna, templom szentélyeinek alapjaiba, falaiba és ma is tartó pillére ezeresztendős államalapításunknak, a györgyei emberek megtartó hitének, istenféltésének, a magas szentek iránt érzett tiszteletnek.

A falu új kerektalpú címerében, amelyet Balogh László szentendrei festőművész-grafikus tervezett 1993-ban a heraldika szabályait következetesen tiszteletben tartva fogalmazódik meg a Szent István-i hagyomány iránti ragaszkodás, az Intelmek mának szóló üzenete, a mindennapi kenyerünket biztosító búza tisztelete, verejtékes munkával történő megtermelésének évszázadokat átfogó és megtartó ereje. Hívők és nem hívők számára ezek a kerektalpú címerpajzsban, négy színben elhelyezett jelek, szimbólumok úgy gondolom, hogy államiságunk, vérzivataros évszázadainak, történéseinek időtálló és vitathatatlan jelei, jelképei voltak, maradnak ebben a kis alföldi faluban. A sárga és kék szín a címerpajzson a közigazgatási hagyomány tisztelete, a történelmi múlthoz való ragaszkodás jele, a falu gazdasági gyarapodásának, gazdagodásának színe, szimbóluma.
 

 








az oldal tetejére